Megvan az a jelenet a Gyalog Galoppból, amikor a király kinéz az ablakon és elmondja a fiának, hogy hogyan építette a várat, amit örököl?

EZ: "A vár toronyszobájában ketten álltak az ablaknál: a zömök, szakállas várúr és – fehér tógában, aranypánttal szőke haján – álmodozó tekintetű, leánylelkű elsőszülöttje.
– Egy szép napon ez mind a tiéd lesz, fiam! – emelte fel karját az atya.
– A függöny? – bámult maga elé az ifjú, mire az apja fejbevágta:
– Nem a függöny, hülye kölyök, hanem amit itt látsz: a hegyek, a völgyek, meg mindaz, ami a képhez tartozik, egykor a királyságod lesz.
– De anyám!
– Apád. Apád vagyok.
– De apám, értsd meg: ez nekem nem kell!
– Idehallgass: az egész királyság az én művem. Amikor nekikezdtem, mindenütt csak mocsár volt. Mondta is a többi király: a bolond épít ide várat. Én mégis felépítettem, hogy megmutassam nekik. De elnyelte a mocsár. Tehát építettem újat. Az is elsüllyedt. Építettem egy harmadikat: az leégett, összedőlt, aztán süllyedt el. De a negyedik, az megmaradt. Ez az, ami majd a tiéd lesz, fiam. A legerősebb vár közel s távolban."

Nos ez a sál is így készült. Legalábbis életem párjának ez a jelenet jutott róla eszébe, amikor látta, hogy kb. ötödszörre fejtem vissza a fonalat, mert még mindig nem stimmel a méret, vagy a minta. És legalább olyan hosszú történet kapcsolódik hozzá, mint a Gyalog Galopp.

De lássuk az elejéről. A fonalat még a karácsonyi ajándék-körben rendeltem, de nem jött meg, csak újabb és újabb levél a fonalbolttól, hogy még mindig nem tudják szállítani, majd egy hét múlva... aztán még egy hét múlva. (Mellesleg kétszer visszamondtam e-mailben is, de semmi válaszreakció nem volt.) Januárban "végre" megérkezett a novemberben rendelt fonal. A csomagot át sem akartam venni, gondoltam majd visszamegy magától, de a postás beadta a szomszédasszonynak. No mindegy, gondoltam megnézem, aztán visszaküldöm.

De kibontottam a csomagot és világossá vált, hogy ez a fonal kifejezetten hozzám jött, itt akar maradni velem. Itt kezdődött aztán igazán a fejfájásom, mert sehogy sem akart összeállni, hogy mivé is alakuljon ez a sok gyönyörű szín. Sálnak rendeltem, de nem akartam magamnak sálat, gondoltam egy mellény talán kijön belőle. Sajnos tévedtem, és erre a háta felénél jöttem rá (első visszafejtés). Aztán volt egy minta, ami nagyon tetszett ilyen extra vastag fonalból, azzal próbálkoztam, hogy ha már sál, akkor valami különleges minta legyen hozzá. De tévedtem, a minta ette a fonalat és a fonal vastagságával együtt már nagyon tömör volt, északi sarki expedícióra pedig nem készülök (második visszafejtés). Próbálkoztam egy harmadik mintával, ami sálnál nagyon tetszik és gyönyörűen visszaadta a színátmenetet (álpatent vagy mi a neve), viszont szintén fonalfaló megoldásnak bizonyult (harmadik visszafejtés). Végül megadtam magam egy "hagyjuk érvényesülni a fonalat" egyszerű patent mintának. Első nekifutásra viszont a korábbi tapasztalataim miatt sikerült túl szélesre kezdeni (negyedik visszafejtés), majd túl keskenyre (ötödik). De végül megadta magát, így végre elkészült az én oversize loop-om.

Természetesen jó sztori nincs csattanó nélkül, másnap beköszöntött a januári tavasz a maga 15 fokjával. De csak azért is az én sálamban mentem ki.