Mióta a gyermek bölcsibe jár, azóta érzem csak igazán, hogy a társadalom számára végérvényesen és visszavonhatatlanul egy másik kasztba lettem besorolva. KEDVES SZÜLŐ lettem, illetve Liebe Eltern, mindennel ami ezzel együtt jár: benti cipővel, mikulással és anyák napjával, no meg persze szülői értekezlettel. Itt a szülőit Elternabend-nek, vagyis szülői est-nek hívják, ami valljuk be, némileg barátságosabb kifejezés az értekezletnél.

Nem gondoltam, hogy életem első szülői estje előtt izgulni fogok. No azért nem rágtam a küszöböt miatta, elvégre jól haladunk a beszoktatással, de azért azok a bizonyos lepkék mégiscsak ott repkedtek a hasamban, ahogy a bölcsi felé mentem. Ami ott fogadott, abból egyből éreztem, hogy nem Magyarországon vagyok. Az ajtóban várt a bölcsis néni, akinek nem mellesleg óvónői képesítése van, kezet fogott, üdvözölt, megköszönte, hogy eljöttem és betessékelt. A teremben ott várt a fél bölcsődei személyzet, mindenki bemutatkozott és szintén nem mellesleg mosolygott. A kis asztalokon ropi, keksz, gyümölcs. Köszönjük, hogy minket választott!

Az összejövetel további része nagyjából a szokásos mederben zajlott. Gondolom legalábbis ez a szokásos (napirend, mit kell behozni a gyerekeknek, ünnepek, aggódó szülők bugyuta kérdései). Mivel nincs összehasonlítási alapom, nem tudom Magyarországon hogy néz ki egy ilyen, két dolog viszont nálunk biztosan kiverte volna a biztosítékot. Az első történetben a gondozónő éppen arról értekezik, hogy tudja, hogy nem olcsók a gyerekcipők, de tessék jó minőségűt venni a gyereknek, ami lehetőleg nem két számmal nagyobb, mint a lába, hanem pont arra való.

A másik történet érdekesebb és több magyrázatot igényel. Bécsben idén ősztől ingyenessé tették az óvódai és bölcsödei ellátást az önkormányzati és magán/egyházi bölcsödékben egyaránt. A szociáldemokrata városvezetés persze szétkampányolta magát a " mi a válság ellenére is invesztálunk a jövő generációjába" szlogennel. Mi tagadás, ez havonta gyermekenként 200-300 euró megtakarítást jelent, ami nem kevés pénz, még itteni viszonylatban sem. Mivel az önkormányzati bölcsikért és ovikért is fizetni kellett, az került 200 euróba, ez gyakorlatilag minden kisgyerekes családot érintett. A óvodai férőhelyeknél viszont csak úgy fizeti az önkormáyzat a kvótát, ha a gyermek egész nap az oviban van, értsd: legalább 4-ig. Fél napos ovisoknak és hetente néhány napot bejáróknak (mert itt ilyen is van) nem jár a támogatás. No mármost az Elternabend-en közös sopánkodásba süllyedt a téma, hogy miért csak egész naposért fizetnek, mit csináljon akkor most szegény 3 gyermekes anyuka, aki csak 4 órában dolgozik. Arról nem esett szó, hogy örül-e a havi 600-900 euró megtakarításának és a szabadidejének. Hát ilyenek az itteni "problémák".

Azért jól esett, hogy az egy órásra tervezett összejövetelen a bölcsis néni (akinek szintén van két gyermeke otthon) 1,5 óra után is maradásra invitálta szülőket. Magyarországon bő egy évvel ezelőtt a jelentkezésnél sőt, már az érdeklődésnél lepattantam, mondván mit akarok egy egy éves gyerekkel a bölcsiben, tele vannak 3 évesekkel, akiket nem vettek fel az óvodába. A fő problémát tehát nem az jelentette, hogy bioebédet adnak-e a gyereknek ebédre vagy sem (itt azt fog kapni), vagy vannak-e a nagyobbaknak foglalkozások, hanem , hogy mit is csináljak egy 1-1,5 éves gyerekkel ha szeretnék visszamenni dolgozni. Hát ezét szeretünk itt élni...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.