Tévedés ne essék, én is ebben a világban élek, megboldogult hajadon koromban én is szívesen bóklásztam barátnőkkel vagy egyedül a fast fashon üzletekben, hogy kimazsolázzam azt a kevés darabot, ami a ropi-társadalom kollekciójából nekem is jól állt, de legalábbis tetszett. Időnként persze nagyon értelmiséginek éreztem magam, aki amúgy átlát a mindenféle akciók és törzsvásárlókártyák által behálózótt szitán, kizárólag csak tudatosan csábulok el.

Mióta viszont gyerekem van, nagyon fel tudok háborodni azokon a marketingfogásokon, ami a gyerekeket célozza meg, mert ők ilyen tekintetben védtelenek. Miért is várnám, hogy egy öt éves a játékboltban, ahol akkora árubőség van, hogy szinte ráomlik a kínálat, ne érezzen úgy, mint Nagy Feró ("Mindent akarok de azt most rögtön, mindent akarok, de azonnal"), ha ez sokszor egy felnőttnek is nehezére esik. Így hát amennyire tőlem telik, (illetve tőlünk, mert életem párjával ebben nagyon egy húron pendülünk), igyekszünk elkerülni azokat a helyzeteket, amik a gyerekekre fókuszálnak, így itthon ha tudnánk fogni, akkor sem lenne Minimax (nem a mesék, hanem a köztük lévő reklámok miatt) és a Barbie őrületet is sikerült jó darabig távol tartani, aztán az idősebb unokatesókon, barátokon keresztül persze utat tört magának. Egyébként a Barbie-ra sem a baba miatt haragszom. Szerintem az ugyanis hülyeség, hogy ettől a gyerekemnek rossz testképe alakulna ki, ahhoz azért szerintem egy babánál több kell. Sokkal inkább azért vagyok kiakadva, mert manapság a Barbie-kultusz arról szól, hogy félévente csinálnak egy mesét, amik között azért vannak jobbak is (amik egy-egy balett, vagy mese történetén alapulnak), és aztán ahhoz kihozzák az összes szereplőt. És ha megnézi az ember az árakat, az egy évvel korábbi szereplőket kb. fél áron meg lehet venni...

A másik vesszőparipám a gyerekruházati és -cipőboltokban a gyerekek számára jól elérhető helyen kirakott játékok.  Szülő legyen a talpán, aki egy ilyen helyre beviszi a gyerekét. Én sokáig nem tettem, inkább futok még egy kört, ha nem stimmel a méret, de ez azért nagyon ritkán fordul elő.

No de, hogy ez az egész miről is jutott eszembe. A Húsvéti beszerzések alatt láttam, hogy az adventi naptárok mintájára a Playmobil előjött egy Húsvéti naptárral, 10 ajtóval, 10 euro körüli áron. Igaz ugyan, hogy ez csak a fele a karácsony előtt kapható játékos adventi naptáraknak, de könyörgöm... Kíváncsi leszek, hogy jövőre hány játékgyártó fog még ilyet készíteni. Mikor ideköltöztünk, akkor szintén a Playmobilnál láttam először az adventi naptárt. Akkor jópofa dolognak tartottam, igaz, hogy a tartalma is illeszkedett a tél/karácsony tematikához, és az ára sem volt nagyon elszállt, ha jól emlékszem 12 euróért lehetett beszerezni. Az elmúlt években a többi játékgyártó is ráállt erre a témára, és tavaly karácsony előtt már kb. 10-15 féle ilyen naptár volt, gyakorlatilag az összes játékkedvenccel (Barbie, Polly Pocket, fiús és lányos LEGO, illetve Playmobil, Hello Kitty, stb.) Az egyetlen kérdésem, hogy miért? Miért kell mindent agyonnyomni a folytonos vásárlásra buzdítással? Remélem eljön majd az idő, amikor ciki lesz mindenfélét összevásárolni, de persze lehet, hogy ez csak egy utópia.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.