Az elmúlt egy évben többször is becsöngettek hozzánk ilyen-olyan okokkal, íme egy összefoglaló némi tanulsággal.

1. Rote Nase (itteni bohóc-doktorok) adománygyűjtő

Kisebb frászt okozott, mikor ajtót nyitottam, mert a férjemet vártam haza, azt hittem nem vitt kulcsot, azért csenget. Egy lendületes ajtónyitás után egy barátságos, fiatal, fehérbe öltözött fickó állt az ajtóban (eddig mondjuk a férjem is lehetne, bár a fehér ruha nem stimmel), igen ám, de egy hatalmas piros bohócorra volt, amitől úgy megijedtem, hogy ugrottam egy kisebbet. Az első ijedség után kedélyesen elbeszélgettünk a bohóc-doktorságról. A lábamba kapaszkodó gyermekemnek és a kizökkentett józan eszemnek köszönhetően egy szemérmetlenül nagy összeggel lett könnyebb a családi kassza.

2. Szomszéd néni virággal

A házunkban lakik egy hölgy (nevezzük így), aki odavan a gyerekekért, viszont folyamatosan azon vívódom magamban, hogy vajon teljesen normális-e. Amolyan letámadós típus, ami Manócskánknál nemigen jön be, de amúgy tényleg kedves próbál lenni. Nos, egyik este ő is becsöngetett egy hatalmas csokor hosszú szárú vörös rózsával. Csak annyit mondott, hogy nincs már vázája, ezért ha elfogadjuk, nekünk adná.

3. Szomszéd néni kutyával

A szemközti lakásban bérlőváltás volt. Az új bérlő, akinek Manó szerinti legfőbb jó tulajdonsága, hogy van egy kutyája, egy üveg proseccoval csöngetett be, hogy ő az új szomszéd. Jött bemutatkozni.

4. Állatbarát rendőrnő

Talán a legfurább ez az eset volt. Ajtónyitás után egy rendőrnő afelől érdeklődött, hogy nem fogadnánk-e be egy nyulat néhány napra magunkhoz. A nyúl gazdája nyaralni ment ugyanis és a szomszédjára hagyta a nyulat. Őt viszont éppen akkor vitte a mentő a kórházba, így a nyúl hajléktalanná vált. A nyúl jogaira és pszichés egészségére való tekintettel úgy gondoltuk, hogy nem tesszük ki Manócska túláradó szeretetének. Viszont bizonyosan hamar gazdára lelt, mert az ablakból nem sokára elmenni láttam a rendőröket.

Voltak még három királyok, ajtózár-ügynök és nem hagyhatom ki a kedves angol szomszédot sem, aki rendszeresen a teremgarázsba zárta a kulcsát.  Mindez csak a pesti bérházak hangulata, és Halász Judit, Frász néni című örökzöldje kapcsán gondolkodtatott el.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.