A lányom iskolai beiratása kapcsán jutott eszembe ismét, hogy mennyire tetszik az osztrákokban, hogy a felnőttek komolyan veszik és tiszteletben tartják a gyerekeket. Az igazgatói irodába bemenet az igazgató nő köszönéskor kezet fogott a lányommal, majd az iskolaérettségi felmérés és a szülői beszélgetés után gratulált neki, hogy szépen teljesítette a feladatokat, majd ismét kézfogás következett és a nyakába akasztott egy "ich bin ein Schulkind" feliratú macis táblácskát, és egy előre berendezett sarokban le is fényképezte a nagy nap alkalmából.

Ha L. eddig nem lett volna volna elég büszke arra, hogy iskolás lesz, akkor ettől a szertartástól biztosan elolvad, de amúgyis lelkes volt. Én meg azon gondolkodtam, hogy ez a kézdfogás dolog a gyerekekkel mennyire jó dolog. Itt ugyanis nem puszilkodnak, vagy csak félvállról odaköszönnek a gyerekeknek, és inkább a szüleikkel beszélgetnek, hanem oda fordulnak hozzájuk és kezet fognak velük. L. például puszit adni nem minden körülmények
között és nem mindenkinek szeret (ezért én ezt nem is erőltetem, amúgyis volt kitől örökölnie...), a kézfogás viszont mégsem annyira intim dolog, erre még ő is rávehető, főleg ha közben azt érzi, hogy a másik ember tényleg felé fordul.

Van ennek valami egyenrangú félként való elfogadás üzenete, amit a gyerekek megéreznek. Ja és persze a kézfogás nem csak fiúkak és férfiaknak jár, mit általában nálunk, de ez egy másik téma.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.