Végre nálunk is beköszöntött az advent. Na nem mintha itt máskor volna, vagy vallási különbségek miatt tartanánk máskor, egyszerűen csak a Karácsonyra való várakozás időszaka idén kicsit megkésve kezdődött a mi kis családunkban. Nálunk is, mint  a legtöbb családban anya, azaz én vagyok az ünnep, dekoráció és hangulatfelelős. Idén sajnos súlyos munkahelyi elhavazódás és elutazás miatt gyakorlatilag a Mikulással kezdődött a készülődés, ami, mint látni fogjuk, vert néhány hullámot a nyugodt, tisztes bécsi polgárokhoz szokott kereskedők háza táján.

Történt ugyanis, hogy a Mikulás ajándék + családi szülinap előkészítése mellett az első "elmaradás behozós hétvégén" akartam megcsinálni az adventi koszorút, hogy legalább a második gyertyát időben gyújtsuk meg. Itt rögtön tennék is egy kis kitérőt.

Tavaly, itteni életünk első telén, meglepődve tapasztaltam, hogy az amúgy a magyar áruválasztékot és igényességet messze meghaladó itteni kínálatból az adventi koszorúkat kihagyták a helyi vállakozók. Budapesten rendszerint feldíszítve vettem a koszorút és ésszerű határok között nem sajnáltam a pénzt egy kicsit igényesebb, ötletesebb darabért. Mivel a családi szokásunknak köszönhetően advent idején minden közös étkezésnél ég az épp megfelelő számú gyertya, a kereskedők által kimért gyertya adag általában kevésnek bizonyul, ezért többször csináltattam a koszorút. Itt is ezzel a stratégiával közelítettem...volna. Az egyébként gyönyörű csokrokat és ötletes dekorációkat áruló virágboltokban ugyanis a koszorú, gyertya, masni szentháromságra szorítkozott a fantázia. Ráadásul árban ezekért a barkácsszakkör színvonalú munkákért 25-50 eurót kértek. Ezért tavaly én készítettem a koszorút (dekoráció nélküli koszorúkhoz harmad-/negyedáron lehetett hozzájutni) és idén is így terveztem.

Most térjünk vissza egy magát-soha-utolérni-nem-tudó dolgozó anyanőhöz, aki épp elindul, hogy majd' két hét késéssel beszerezze az adventi koszorú legfőbb alkotórészét, a koszorút (a dekorációkat már gondos előrelátással bespájzolta). Az öt virágbolt eladóinak arcán - ennyit sikerült végigjárni, míg végre találtam - az őszinte sajnálattól, a lesajnáláson keresztül a döbbenetig minden volt. A legszélsőségesebb megnyilvánulást "kedvenc" tapló virágboltos nénim produkálta (Boltjának szegényes és olcsó kínálata arról árulkodik, hogy van összefüggés a színvonalas kiszolgálás és a kereslet között.). Szerinte az adventnek már vége is van, miért keresek én épp most koszorút. Ezt azért nem hagyhattam szó nélkül, mondtam, hogy tudom, hogy kicsit az események mögött kullogok (inkább persze rohantam), de azért mégsincs vége még az adventnek.

Egy szó, mint száz, mikor épp feladtam volna és betértem a "na ez lesz az utolsó" boltba, végre ott várt a polcon a mi koszorúnk, ami azóta feldíszítve (idén viszonylag szerényen, lásd a képet) szolgáltatja a családi étkezésekhez a gyertyafényt. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.