Jelentem megtaláltam végre valamit, amit ideérkezésünk óta kerestem. A német gyerekdal piac remekei magyar fül számára leginkább az "ezt inkább kapcsold le" kategóriába tartoznak. Szerencsére Manócska eddig inkább a magyar nyelvű zenéket részesítette előnyben, Karácsonykor történt először, hogy hajlandó volt német nyelvű dalokat hallgatni, aminek önmagában még örültünk is volna, ha a dalok szülői fülek számára is értéket hordoztak volna. Ennek hiányában inkább annak örültünk, hogy Manó itthon is visszahallja a bölcsiben tanult dalokat, a többit pedig elviseltük. Bár így visszaemlékezve azért volt egy-két értékelhető is köztük (Schneeflöckchen Weiss Röckchen, Bald ist Nikolaus Abend da).

Kérdeztem szülőket is és a bölcsis néniket is, hogy mi a tuti, de olyan CD-ket ajánlottak, amiket már a borítójuk láttán nem mertem bevállalni. Végül mégiscsak a bölcsiből jött a megoldás,  egyik este Manó teljesen érthetően kezdte énekelni: "und die Katze tanzt allein". Nosza, nekiestünk a szokásos keresési rítusnak és a YouTube-on meg is találtuk a dalt, a szerző, Fredrik Vahle egész lemezével (Anne Kaffeekanne) együtt. Az amazonon is rákerestem, a sok hozzászóló a hangszerelést, az igényes szöveget dícsérte, így arra jutottam, hogy egy próbát megér a dolog.

A napokban be is szereztem a CD-t. Otthon családi hallgatást követően megállapítottuk, hogy Gryllus Vilmos és a Kaláka klasszisokkal jobb, de azért simán átment a szülői elviselhetőségi vizsgán. Egy másik lemezét még biztosan be fogom valamikor szerezni, ha addig nem találok jobbat.

Német nyelvvel barátkozó ovis, általános iskolás gyerekeknek ajánlható.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.