Bécsben (lehet, hogy egész Ausztriában, de arról felelősségem tudatában nem mernék nyilatkozni) a szolgáltatások meglehetősen drágák. Fodrászhoz menni, sportolni, extra gyermekprogramokra járni, bébiszittert fogadni, nos ezek nem férnek bele a takarékos üzemmódba.

A tanfolyam jellegű befizetős foglalkozásoknak viszont megvan az az előnyük, hogy az első órára bemehetünk minden elköteleződés nélkül, ingyen. Ezt hívják szó szerinti magyar fordítással szimatoló, szaglászó órának, vagyis Schnupperstunde-nak. A gyermektorna, gyermekangol, pilates-óra és általában az összes fizetős sport , mind-mind olyan tanfolyamokat kínálnak, ahol csak az első óra utáni nagy lelkesedésünkben kell kifizetnünk az esetenként több száz eurót. Ez annyira általános, hogy előfordult már, hogy csak bemondtam egy helyen, hogy Schnupperstunde-ra jöttem, anélkül, hogy tudtam volna, hogy van-e ott ilyen, mire a tulaj bólintott és beljebb tessékelt. Már az is eszembe jutott, hogy ha végtelen szabadidővel rendelkeznék, ezekből a Schnupperstundékból jó kis sportórákra tudnék elmenni ingyen. Mire végigjárnám a várost és előről kezdeném, már úgysem ismernének meg az első helyen. Csóró, sok szabadidővel rendelkező egyetemistáknak ajánlom!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.