Mióta Bécsben lakunk, folyamatos téma a kétnyelvűség. Mivel L. eléggé verbális típus, nálunk különösen szem előtt van a kérdés. Az előző bejegyzésben szerepelt, hogy az ovis iskolaelőkészítős pedagógus értékelte a gyerekeket, ahol L-ről az egyedüli fejleszteni való területnek a német nyelvi szókincsét és nyelvhelyességét  tartotta. Azt sem azért, mert hiányosságok lennének, inkább azért, mert azt látta rajta, hogy sokkal több van a fejében, mint amit ki tud fejezni. Egy személyes beszélgetésre is volt alkalmam a tanárnővel, az motivált, hogy elgondolkodjak rajta, hogyan is lehetne úgy erősíteni a német-tudását, hogy az ne nyelvtanulásnak tűnjön. 

Íme, erre jutottam, talán másnak is használható. 

Könyvek: Ezt a módszert már korábban is próbáltam alkalmazni, több-kevesebb sikerrel. Azt ugyanis magamtól is kiokoskodtam, hogy ha már mi nem anyanyelvűek vagyunk, akkor német nyelvű meséket kell olvasni, abban ugyanis biztosan jó nyelvi szerkezetek vannak a névelőkig bezárólag, szókincsbővítésre pedig magyarul is nagyon jók a mesék. De az ötlet mégsem működött teljesen. Eleinte L. nem szerette, ha németül olvasunk fel neki, a legelején csak úgy volt hajlandó hallgatni, ha előtte vagy utána magyarul is elmeséltük neki. De ahogy bonyolódott nyelvileg a szöveg és egyre hosszabbak lettek a mesék, leszoktam erről. Mostanában L. már jobban érti a szöveget, csak egy-két szót kell megbeszélni. Ezzel viszont az a probléma, hogy a szókincse ott tart, hogy azokat a szavakat, amiket ő nem ismer, általában mi sem.

Az a könyv-fajta, amiről korábban írtam, szintén jó erre. Ezt a formát L. nagyon szereti, a szövegben lévő egyszerűbb szavakat ő is szereti kibetűzni, így a könyvtárból hoztam ki neki jópárat olyan témákban, ami nála most nagyon menő (sellő, boszi, lovak). De rengeteg ilyen típusú könyv van a könyvtárban, úgyhogy még bőven van lehetőség. 

Nyelvi tárasjátékok: Az óvodai iskolaelőkészítős hölgy által tartott  tájékoztatón volt arról is szó, hogy minden részképesség fejlesztéséhez léteznek társasjátékok is. A mi témánkhoz kapcsolódva olyanok is, amelyek szókincset, nyelvhelyességet fejlesztenek játékos formában. Megnéztem a bécsi társasjáték-kölcsönző (erről még majd írok) honlapján, és tényleg van egy összefoglaló, ahol felsorolják, hogy nyelvi fejlesztésre milyen játékokat ajánlanak. Ezeket még nem próbáltuk, mert azóta még nem jutottam el a kölcsönzőbe, de mindenképpen ki fogjuk kölcsönözni.

Emellett van egy új felfedezésem. L. ovis barátnőjénél játszott legutóbb egy játékkal, Story Cubes, sztorikockák a neve.  A játék nagyon egyszerű: van kilenc dobókocka, minden oldalán egy-egy képpel (Hold, villanykörte, kulcs, létra, stb.), dobni kell és a kockákon lévő képekből egy történetet kell kitalálni. Lehet felváltva, vagy együtt is mesélni, több játékvariáció is létezik hozzá. Mintha csak a mi mesélős lányunknak találták volna ki. A fogtündér pedig nagyon jó fej volt, mert pont ezt a játékot hozta L.-nek a legutóbbi fogáért. Kíváncsi vagyok, hogy rá tudom-e venni, hogy németül játszunk.

Szóbeli nyelvi játékok: Vannak olyan játékok is, amihez semmiféle előkészület és eszköz nem kell, ezeket főleg az autóban, utazás közben gondoltam használni, de ezt is csináljuk már egy ideje. Ilyen szójátékok a mondj egy rímelő szót valamire, a szótagok eltapsolása egy szóban, a barkhoba és változatai ( Ich sehe was du nicht siehst...), a szólánc (Kofferpacken), ahol mindig meg kell ismételni az előzőleg hallott szavakat is, helyes sorrendben, majd hozzá kell tenni egy újabb szót. Ez utóbbi  főleg a memóriát fejleszti, de szülőkkel játszva oda lehet figyelni a szóválasztásra is. Szerencsére ezeket L. nagyon szereti, így nem kell különösebben erőltetni, hogy ilyesmit játszunk, sőt, ő is szokta kezdeményezni.

Végül a legegyszerűbb és leghatékonyabb megoldás: Német anyanyelvű gyerekeket meghívni játszani, amiért cserébe a mi gyerekünk is elmehet hozzájuk (ez a része jobban fejleszt, mert a szülők is németül beszélnek:-)). Az utóbbi időben a lányunk lelkes híve ennek a módszernek, komoly társasági életet él, minden héten legalább egy ilyen este alakul. Szerencsére nem is kell erőltetni, mert népszerű a csoportban, sokan hívják, és sokan is szeretnének hozzánk jönni játszani. Az egyedüli nehézség, hogy ha apa nem tud érte menni, akkor nekem kell mennem a kisebbel, aki addigra már ugyancsak álmos szokott lenni, de talán tavasszal, ha játszótérre is lehet majd menni, javul a helyzet.

Hát ennyi, szép kis tanulmány kerekedett belőle. mindenkinek egészségére váljék!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.