Már Magyarországon is egyre több helyen látok üzletekben, játszótereken futóbiciklit (Laufrad). Érzésem szerint az osztrák gyerekek, szülők számára ez éppúgy a kötelező felszerelésekhez tartozik, mint a babakocsi. De persze mi is beadtuk a derekunkat, hosszú előtanulmányok után és kivárva azt az időt, míg Manónak leér a lába róla.

A dolgog lényege abban áll, hogy a bicikli kétkerekű, minden egyéb támaszték nélkül és nincs rajta pedál, hanem lábbal lehet hajtani. Célszerűen, mintha futnánk vele. A lelkes Laufrad-pártolók szerint ezzel a gyerekek már egyészen kis korban képesek megtanulni egyensúlyozni a biciklit, anélkül, hogy a pedálozára külön figyelniük kéne. Amikor pedig már láthatóan megtalálták az egyensúlyt a biciklin, jöhet a rendes kétkerekű, kihagyva így a pótkerekes biciklit.

A Laufrad-nak számtalan verziója létezik. Sznob szülők természetesen fából vásárolják:

Gondos, ÖKO-test elemzésen és fórumok értékelésén alapuló döntést hozó szülők pedig ilyet: 

Az viszont számomra is meglepetés volt, párom hívta fel a figyelmemet, hogy ez a fajta biciklizés annyira nem új módszer, hogy tulajdonképpen előbb létezett, mint a mostani, pedálos bicikli. Akkor még így nézett ki:

...és így:

Képek: www.mytoys.de; wikipedia

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.