Az egyik oka, amiért elkezdtem újra kötni az volt, hogy mikor téli sapkát kerestem a dednek, egyszerűen nem találtam olyat, ami színben és formában is megfelelt volna. Vagy ha végre jónak tűnt egy darab, akkor abból biztosan nem volt méret. Nem beszélve arról, hogy a pihe-puha anyagokból babáknak készült sapkák szemérmetlenül sok pénzbe kerülnek, különösen az én fiamnak, aki még a sapkáját is képes lebukni, illetve nagyon izzad, ha túl melegen van, ezért jobb ha mindjárt két sapkája van. Végül kötöttem egy átmeneti sapkát és vettem egy vastagabbat, polár béléssel, ami a leghidegebb napokon ugyan jól jön, de túl nagy rajta a bomli (ez családi szavunkká vált a német Bommel, pom-pom szóból), így nehéz a kapucnis overál/kabát alá feladni.

Az átmeneti sapka már bekerült a kinőtt holmik közé, ezért elkészült a következő, már a tavaszra is előretekintő verzió, pihe-puha merinói gyapjúból, icike-picike bomlival. Mivel elég sok fonal-maradékom gyűlt össze, nekiálltam egy passzoló mellénynek is, amiből még lehet, hogy pulcsi lesz, majd meglátjuk mire elég a fonal.