Tegnap újabb kellemes bécsi élménnyel gazdagodtam. A villamoson ülve általában eléggé belefeledkezem a saját gondolataimba, ez az az idő, amikor rendszerezem a saját életemet, összeszedem a tennivalókat, bevásárló listát gyártok fejben. Ezért aztán eléggé meg tud lepni, ha valaki hirtelen rámköszön. Tegnap egy kedves ellenőr köszönt rám és ha már ott volt, rögtön kérte volna a jegyemet is. Mivel ellenőrrel az itt töltött két évem során eddig csupán háromszor találkoztam (hiába az osztrák már csak ilyen szabálykövető fajta, nincs rászorulva, hogy folyton ellenőrizzék), hirtelen azt sem tudtam, hogy hol is kéne keresnem a bérletem. Elkezdtem a tárcámban kotorászni a rengeteg kártya között, ahol a bérletemet sejtettem, de persze nagy zavaromban nem találtam.

Valószínűleg látszott rajtam, hogy a rajtaütéstől való nagy ijedségben ha ott lenne, akkor sem találnám, az ellenőr megkérdezte, hogy éves bérletem van-e. Nyilván azok szoktak ennyire tanácstalanul kotorászni. Az mindenesetre jól esett, hogy nem a potenciális bevételi forrást látta meg először rajtam, mint azt mondjuk Budapaesten hasonló helyzetben várnám, hanem a szerencsétlen szétesett nőcit, de a bérletemet továbbra sem talltam. Mondtam, hogy igen éves bérletem van/volna valahol, egy általam most közelebbről meg nem nevezhető helyen, valamelyik táskámban talán, de hát nem sűrűn zaklatnak engem errefelé ilyesmivel, ezért néha nem tudom, hogy hol is hagytam. Erre mondta, hogy semmi gond, ha van nálam egy taj-kártya (itt: e-card) vagy bankkártya (itt: Bankomat), lényeg, hogy chip legyen rajta, akkor meg tudja nézni, hogy tényleg van-e bérletem. No innen elkezdett érdekelni a dolog. A bankkártyámat persze minden körülmények között megtalálom, hiszen nőből vagyok. És tényleg, bedugta a kis leolvasójába - azért egy pillanatra átvillant az agyamon, hogy lehet, hogy valamit félreértettem és épp most vonja le a 70 euró bírságot, de ahhoz azért pin kód is kellett volna neki -megkérdezett néhány személyes adatot, majd mondta, hogy rendben van, további jó utat kíván. Én meg nyugodtan dőltem hátra a többi utas között, akik már ugyancsak tekingettek felém, hogy, hogy képzelem, hogy jegy nélkül utazok.

A bérletem persze ott volt a tárcámban, otthon megtaláltam...

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.