Elég önfejű vagyok, ritkán változik a véleményem, pláne, ha megalapozottnak érzem azt. Most mégis történt valami, egész pontosan magam sem találom azt a pontot, ahol váltottam, de beadtam a derekamat biciklivásárlás témában. A párom ugyan már egy éve kacérkodott a gondolattal, hogy biciklivel járjon munkába, de én lebeszéltem, mondván, hogy szép dolog a sport, de lustábbak vagyunk mi annál, hogy naponta kerekezzünk. Mellesleg kiskosztümben és magassarkúban ez elég körülményes is, nem beszélve a parfümillaton átsejlő izzadságszagról. Aztán láttam a bécsiek lelkesedését, és kiderült, hogy 10 ismerősünk közül 9-nek van biciklije és rendszeresen használja, ha máskor nem hétvégén. Az utolsó lökést a biciklitesztelés adta a Práterben , ahol kiderült, hogy 1. Manócska akkor is rajong a biciklikért, ha egy sisakkal a fején kell egy gyerekülésbe szíjazva ülnie; 2. mi is képesek vagyunk őt szállítani; 3. az elmúlt 15 év alatt nem felejtettem el biciklizni (tudom , azt nem is lehet, de azért mégis).

Persze nem hagyható figyelmen kívül az a tény sem, hogy Bécsben és környékén kb. 1000 km (!) bicikliút van és kultúráltan (értsd nem aggresszív pestiesen) közlekednek az emberek, no és van rá esély, hogy a biciklit ott találom meg, ahol hagytam.

Kihasználva, hogy a szezon a vége felé közeledik, az árak pedig lefelé tendálnak, beruháztunk. Egyelőre tart a lelkesedésünk, ha az idő már nem is nagyon.

folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.