Osztrák éttermekben a tipikus helyi édességnek az almás rétes (Apfelstrudel) számít, ami bár kétségtelenül finom, ha jó helyen esszük, de magyar ízlelőbimbók számára nem egy kifejezett kuriózum. Ha valami autentikusra és különlegesebbre vágyunk, no és az ebéd után maradt még hely egy tömény, csupacsoki desszertnek, akkor merem ajánlani a "Mohr im Hemd"-et, vagyis a "mór ingben" nevű édességet.

Eredete állítólag a 19. század végére nyúlik vissza, amikor is a bécsi szakácsok valami különlegessel akartak előállni Verdi Otellójának bécsi bemutatójára. A mór tehát maga Otelló volna csokiba burkolva, a fehér inget pedig a tálaláskor mellékelt tejszínhab szimbolizálja. 

Maga az édesség pedig egy mogyorós, csokis gőzfürdőben sütött tortácska vagy kis kuglóf csokiöntettel és tejszínhabbal melegen tálalva, esetleg néhány szem eperrel. Ha jól csinálják, a tömény csoki ízt a tészta laza állaga és a tejszínhab könnyedsége kompenzálja.

 Nem is Nyugat-Európában Közép-Európa nyugati felén lennénk, ha az elnevezésről nem lettek volna viták. Felmerült ugyanis, hogy politikailag nem korrekt az elnevezés, bármennyire tradicionális, mivel a mór elnevezéshez a németben negatív asszociációk kapcsolódnak.  Az éttermek és a vendégek (fehérek és feketék egyaránt) viszont szerencsére szemmel láthatóan meghagyják az efféle vitákat a jogvédőknek, és vidáman árusítják és fogyasztják Bécs-szerte a Mohr im Hemd-et.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.