Új gyerek, új lendület, új fordulatszám. Hogy miért épp most jutott eszembe több, mint 20 év után (igen, nem tévedés, felső tagozatos voltam), hogy újra kezdjek kötni, azt nem tudom. De valahogyan érzem, hogy nem véletlen. Kicsit amolyan múlt idéző, rendszerező szerepe van azt hiszem, de egy mélyebb pszichoanalízis biztosan többet is kihozna belőle. A címben szereplő stresszoldás azért inkább költői túlzás, nem igen volt még nyugodtabb és boldogabb időszak az életemben...

Az újrakezdésben biztosan szerepet játszott, hogy L. ovistársának az anyukája nagy horgoló guru. A nála látott színes, vidám gyerekholmik biztosan hozzájárultak, hogy nekifogjak. Az első látogatás egy fonalboltban pedig elég nagy lökést adott. Itt szembesültem vele ugyanis, hogy micsoda gyönyörűséges, pihe-puha fonalakat lehet mostanában kapni. És már rég nem arról van szó, mint 20 évvel ezelőtt, hogy látunk egy szép fonalat és megvesszük, majd jó lesz valamire. Hanem az ember kitalál valamit, és megveszi hozzá a fonalat. Olyat és olyan színben, amilyet csak kigondol. Az Internet is sokat hozzátett a lelkesedésemhez, mert fantasztikus leírásokat találtam pl. itt.

A másik nagy felfedezésem egy új technika, a filcezés, amivel szuper kis házi papucsokat, mamuszokat lehet készíteni. Meglepetésemre és persze örömömre is, L. pl. sokkal szívesebben használja az első, prototípusként neki készített mamuszt, mint bármelyik másik lábbelijét.

Így hát a blog is gazdagodik egy új fejezettel kötős témában, mert gondoltam megörökítem a készített dolgokat, elsősorban a magam számára. Talán ezzel a blog is új életre kel, bár ígérni már nem ígérek semmit.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.