2014.08.26. 14:46
Idei első sütőtökkrémleves
Mire való egy augusztus végi esős, hideg nap, ha nem arra, hogy megkóstoljuk az idei sütőtöktermést. Mivel megjelentek a boltokban a sütőtökök, és mivel biztos, ami biztos vettem is belőle rögtön, a mai esős reggelen nem kellett sokáig gondolkodni, hogy mi legyen az ebéd. Nem sok receptem van, ami az én saját fejemből pattant ki, de büszkén mondom, hogy ez saját fejlesztés, némi önfényezéssel élve, saját specialitás. És bár többen voltak már vendégek, családtagok, akik fanyalogva vagy humorral kezelték, hogy a sütőtökkrémlevesemmel büszkélkedek, aki kóstolta, még mindenkinek ízlett.
Ezért aztán közzéteszem, hátha valakinek épp ez hiányzik az őszi repertoárból.
A dolog lényege szerintem rögtön a tökválasztásnál kezdődik. Saját kutatásaim és kísérleteim alapján a legalkalmasabb tök erre a célra a Hokkaido tök, ami így néz ki:
Tudományosan még annyit érdemes tudni róla, hogy gesztenyetöknek is nevezik és az egyik legértékesebb tökfajta, mivel kevesebb vizet tartalmaz, ezért koncentráltabban találhatóak benne a tápanyagok. A tök élénkíti a vese működését, vízhajtó hatású és tele van karotinokkal, A, B1, B2, B6, C és E vitaminokkal, folsavval, magnéziummal és vassal. Mindez alacsony kalóriatartalommal. Levesen túl készíthető belőle köret vagy egytálétel is, én is próbálkoztam, de nálunk legjobban a leves csúszik. Elvileg nem kell meghámozni, de nekünk a héjevés nem igazán jött be. (forrás: www.lebegesund.de)
No és akkor a recept 4 főre:
1 kisebb (narancs nagyságú) vagy fél közepes (kb. sárgadinnye nagyságú) Hokkaido tök
1 közepes hagyma
1 közepes krumpli
egy löttyintés tejszín
A tököt én előre meg szoktam sütni a sütőben, 200 fokon (akár előző este). Így intenzívebb az íze és hámozni is sokkal könnyebb. Aztán a hagymát megpirítom olajon, ráteszem a feldarabolt krumplit. Felöntöm vízzel, hogy bőven ellepje, megfőzöm a krumplit (kb. 10 perc), a főzési idő felénél, 2/3-ánál belekockázom a megsült sütőtököt. Esetleg teszek bele ételizesítőt (tartósítószer- és ízfokozómenteset!), sót. A kész levest botmixerrel pürésítem, ha van itthon, löttyintek hozzá egy kis tejszínt (ettől kicsit krémesebb, homogénebb lesz az állaga).
Levesbetétnek jöhet szinte bármi, ami sós és/vagy savanykás. Nálunk a gyerekek levesgyönggyel eszik, a felnőttek aprított tökmaggal és tökmagolaj-cseppekkel a tetején, de jó bele a grillezett kecskesajt vagy feta is, és pogácsával vagy sós kiflivel, sajtos rúddal sem utolsó.
Végül egy sztori a mai ebédről. A gyerekek lelki nyugalmának megnyugtatása végett a leves után waffel volt a második, vagyis az ő értelmezésükben waffel volt az ebéd, ami előtt kellett enni egy kis leves is. Lányom, bár segédkezett a waffelsütésnél, nem vette észre, hogy miből készül a leves (ez nem is volt véletlen).
Odaadtam neki a kimért, narancssárga levest, levesgyönggyel. Elvonult az étkezőbe, majd visszakiabált:
- Anya, ez a leves nagyon finom!
Kicsit később az utolsó kanalaknál:
- Anya, mi ez a szál a kanalamon?
- Lehet, hogy a tök egy kis rostja, amit nem sikerült összepürésíteni.
- Miért ez milyen leves?
- Sütőtökkrém.
- Fúúúúj! De azért elég finom.
Szólj hozzá!
Címkék: család gasztro recept
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Utolsó kommentek