jause 2009.09.10. 16:05

Kenyérkultúra

 

Itteni életünk első benyomásai közé tartozott, hogy a kenyerek és péksütemények kb. dupla, ha nem tripla annyiba kerülnek, mint otthon.  Egy fél kilós barna kenyér 2-3 euró között, croissant és egyéb töltött péksütemények 1-1.50 euró körül, kifli, zsemle 90 cent/db. Kenyér azért van 1 euró alatt is, a tartós.
 
Az első kóstolások után viszont egyértelművé vált, hogy az árkülönbözet mögött komoly minőségbeli különbség is áll az osztrákok javára. Miután túltettem magam a bűntudaton, hogy 300 forintot költök egy croissantra, és általában is leszoktam az árak összehasonlításáról, már csak a szimpla élvezet és a megdöbbentően széles kínálat öröme maradt. Sokat segített az egyik pékség reklámja is, mely szerint az EU-ban engedélyezett 60 adalékanyag közül (állományjavító, térfogatnövelő, stb.), ők egyet sem használnak. Elgondolkodtató, hogy itt ilyesmivel lehet reklámozni…
 
Az egész kenyérkultúrát még szimpatikusabbá teszi, hogy a városban található pékség-láncok (Anker, Der Mann, Ströck, Szihn) egy-egy századfordulós vagy II. világháború utáni osztrák családi vállalkozásból nőtték ki magukat, és a mai napig a család üzemelteti őket. 
 
A teljes kínálatot lehetetlenség egy év alatt feltérképezni, de egy hevenyészett sorvezető azért már összeállt a fejemben.
 
Lássuk elsőként a kenyereket:
 
A kenyereket nagyjából hat kategóriába tudtam besorolni, ennél kevesebb túlzott általánosítás volna;o).
 
Az elsőbe az itteni hagyományos, értsd barna kenyerek tartoznak, úgyis mint Hausbrot/Mischbrot, Landbrot, Roggenbrot. Az ebbe a csoportba sorolt kenyerek álaga egynemű, rozslisztből, vagy rozs- és búzaliszt keverékéből készülnek. Pékségenként négy-öt félét készítenek belőle különböző alakban és keverési arányokkal, így vannak normál kenyér alakúak, cipószerűek és malomkerék alakú laposak is.
 
A második csoportba a fenti kenyerekből származtatott, de valamilyen ízesítővel gazdagított kenyereket soroltam. A skála széles, kezdve a fantáziátlanabb krumplival és hagymával, egészen az olívás, répás, diósig.
 
A harmadik kategória a magos kenyereké, szintén  számtalan változatban. Kerülhet bele napraforgómagtól kezdve szezámmag, tökmag, köles és mindenféle korpák.
 
A negyedik csoportba a bio és wellness kenyereket tenném, bár itt van átfedés a fenti csoportokkal, azért van némi különbség is. Egyrészt a fenti alapanyagokból bio változat kerül beléjük, másrészt itt megjelenik a teljeskiőrlésű búzaliszt, tönkölybúzaliszt, köles, és zabliszt is. Ez a kategória egyébként árban még az elején említettnél 20-30%-kal drágább. Külön pékségek is vannak, akik kifejezetten erre a kategóriára szakosodnak, nagy kedvencem közülük a Gradwohl (www.gradwohl.info).
 
A ötödik csoport a mediterrán vonal. A baguette, a ciabatta,  a siennai és a toszkán kenyér. És már itt is vagyunk a hatodik, kéttagú csoportnál, minden magyarok kedvencénél, a fehér kenyérnél. A Sandwichbrot és a Toastbrot tartoznak ide, bár tágabb értelemben a mediterrán kenyerek is fehér kenyerek, de azért azokban mégis van némi csavar. Ebből gyakorlatilag a Sandwichbrot azonos a mi kenyerünkkel, azzal a különbséggel, hogy ami itt készül, az adalékanyagokban jóval szegényebb, ellenben ami valóban belevaló, az benne is van.
 
Bár tudom, hogy a fenti kenyerek nagytöbbsége otthon is beszerezhető, itt azonban különösebb utána járás nélkül, gyakorlatilag minden sarkon 15-20 fajta kenyér közül választhatunk. A kínálatot látva talán nem csodálkozik senki, ha az utolsó kategóriából az egy év alatt egyszer vettünk, magyar vendégeinknek.
 
 
Folyt. köv. a péksüteményekről
 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://wienermelange.blog.hu/api/trackback/id/tr771373219

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

kawa550 2010.01.12. 14:32:34

2 évig volt szerencsém(?) a képen is látható(ősrégi, azóta teljesen átépítették) Breitenfurter srasse-n lévő üzletben dolgozni.
Te tényleg azt hiszed hogy nem használnak adalékanyagokat?
Te tényleg elhiszed hogy minden frissen , kézzel készül?
Szerinted azért építtetek hozzá csak az én ott létem alatt kb 150 négyzetméternyi mélyhűtőt,hogy ott jégkockát gyártsanak?
Hogy mást ne mondjak, az étlapváltásnál napokig nem tudtam "Bäckerburger"-t adni,mert nem jött meg időben egy pékségbe, a KÉSZ FAGYASZTOTT BURGER ZSEMLE!

jause 2010.01.14. 16:04:51

Kedves Kawa!

Köszi, hogy végigolvastad a posztot. Nem írtam, hogy általánosságban igaz volna, hogy nem használnak adalékanyagokat, és azt sem hogy bezzeg itt azért jobb a kenyér, mert tutira nincs benne adalék. Csupán egy pékségről írtam (nem is biztos, hogy arról, ahol dolgoztál), és arról hogy itt ilyen reklámmal el lehet adni élelmiszert.

Arról sem írtam,hogy minden frissen és kézzel készül. Tisztában vagyok vele, hogy ha így volna nem ennyibe kerülne. Mint ahogy a piacokon, vásárokon megjelenő kicsi pékségek esetében még a leírt ár többszörösét is elkérik a házi készítésű ezért-azért. Nekem nem fontos, hogy egy gép helyett a péklegény saját kezűleg gyúrja a zsemlémet (persze szigorúan a zsemlénél maradva), és nem is vagyok hajlandó több pénzt adni érte. Ami belekerül a tésztába, az viszont más kérdés.

Részleteiben persze nem értek hozzá, távol áll a szakmám az élelmiszeripartól, de, hogy jelentős minőségbeli különbség van az osztrák pékáru javára (ami persze az árba is tükröződik) ezt határozottan állítom. Aki nem hiszi, kóstolja össze az otthoni Tesco-s kenyeret egy itteni átlag pékség kenyerével. Az én teóriám és tapasztalatom szerint pedig valamibe igazit tenni helyettesítő helyett, az általában drágább. Nem véletlenül kerül a frissen (vagy nem frissen) préselt narancslé többe, mint a kóla és a színhús többe, mint a parizer.

A mélyfagyasztással meg önmagában szerintem nincs semmi probléma.
süti beállítások módosítása