A héten meglepődve tapasztaltam, hogy Ausztriában ősszel, egészen pontosan az iskolakezdés utáni hétvégén tartják a gyermeknapot.  Némi kárpótlás az első iskolai napok után.

Mint kiderült, a "hivatalos" nemzetközi gyermeknapot nem egységesen tartják a világban.  A világ nagy részén június 1-én ünneplik a gyereknapot, aminek 1925-ig visszanyúló török és svájci gyökerei vannak. Az ENSZ ugyanakkor 1954-ben november 20-át nyilvánította nemzetközi gyermeknappá, és később az ENSZ Közgyülés 1959-ben ezen a napon fogadta el a gyermekek jogairól szóló nyilatkozatot, illetve ezen a napon írták alá a gyermekek jogairól szóló konvenciót is. Ez utóbbi napon ezért főleg a gyermekjogok felé fordul a figyelem, míg a június 1. inkább egy nagy juniálishoz hasonlít.

Nos, Ausztria mindkét sorból kilóg, itt ugyanis az osztrák Gyermekbarát Egyesület (www.kinderfreunde.at), amiről még egy másik posztban fogok írni, 1934-től ünnepelte a gyermeknapot tavasszal, ami 1945-ben került át az iskolakezdés utáni időszakra. Az egyesület honlapja szerint magát a nemzetközi gyermeknap ötletét is tőlük vette az ENSZ, amit azért kéretik némi fenntartással kezelni, tekintettel a fenti mini-kutatási eredményeimre. Mindenesetre a gyermeknapi rendezvények szervezéséért még ezt az önpolírozást is hajlandó vagyok nekik megbocsájtani.

Apjukkal elhatároztuk, hogy az őszi nappal felszáríttatjuk Manó nátháját - na és persze a magunkét is - és keresünk valami nem túl távoli, egy két éves számára is befogadható programokat kínáló helyszínt. Mivel minden kerületben voltak rendezvények, az interneten pedig minden helyszínhez listát is mellékeltek a látványosságokról, nem volt nehéz dolgunk a távolság v.s. kínálat optimalizálásával.

A néhány villamos megállóra lévő parkban aztán találtunk mindent, amivel kellemesen eltölthető a délelőtt. Volt állatsimogató, kisvasút, 2 ugrálóvár, szabadtéri óriásamőba, mindez egy játszótér mellett. A legmeglepőbb talán az volt, hogy az állatcsemegén kívül minden INGYEN volt. A második döbbenet pedig az, hogy egyáltalán nem volt tömeg, így minden játékhoz hozzá lehetett férni. Manócskánk többször is egyedül ugrált az ugrálóvárban, vagy néhány hasonló méretű "nagylány" társaságában, aminek otthon a közelébe sem engedném a nagyobb gyerekek miatt. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.