Mikor eldöntöttük, hogy Bécsbe költözünk, gyakorlatilag döntöttünk arról is, hogy gyermekünk nyelvileg legfogékonyabb korszakában testközelből fog találkozni egy másik nyelvvel. Miután kiderült, hogy még rólam sem mondott le a munkaerőpiac, az is tisztázódott, hogy bölcsődét kell keresnünk. A nézelődés során meglepődve tapasztaltam, hogy a rengeteg bevándorló miatt bölcsödei szinten egyáltalán nem evidens, hogy németül beszélő  - inkább gagyogó - gyerekek közé fog kerülni. Egy közeli magánbölcsődébe belépve például, látva a gyerekek szó szerint értendő sokszínűségét, az első kérdésem az volt a gondozónőhöz, hogy milyen nyelven beszélnek a gyerekekkel. A válasz is érdekes volt: Próbálunk (!) németül. Oh, nein danke!

Nem mintha bármi bajom volna a bevándorlókkal, hiszen mi is olyasmik volnánk. De azért a bölcsitől/ovitól azt várnám, hogy a gyerekkel nem egy kéz-láb-török-japán-olasz-német-orosz nyelvet tanít meg, hanem mondjuk egy viszonylag elterjedtebbett, legyen mondjuk német. Na jó, némi kompromisszumkészséggel osztrák, vagy egye fene bécsi. Hát így kötöttünk ki egy evangélikus bölcsiben, ahol a multikultit 1 török,  1 fél-olasz, 1 orosz, 1 magyar és egy félvér, ismeretlen nemzetiségű kislány képviseli a 13 fős csoportból. Ez itt jó aránynak számít, mármint nyelvi egyszínűség szempontjából.

Nosza rajta, irány a beszoktatás! Így utólag azt kell mondanom, hogy minden simán ment, akkor persze nem így éreztem. Mindenesetre a nyelvből adódóan nem voltak komoly problémák, Manócska egy-két hét alatt beletörődött, hogy nem érti a gondozónőket és úszott a csoport árjával együtt a napi rutinban. Illetve ez így nem egészen igaz, mert az egyik gondozónő anyukája magyar, így ő ha nem is beszél sokat, annyit tudott mondani, hogy anya majd jön érted, és értette is, hogy Manócska mit szeretne. Mire nyáron elhoztuk a "nyaralásba" két hónap bölcsi után, a gondozónő azt mondta, hogy úgy látja mindent ért és köszönés szintjén már kommunikál is. 

Másfél hónap kihagyás után Manó két hete újra bölcsibe jár. Tegnap közölte, hogy a babáját Puppe-nak hívják, a reggelinél pedig a tányérjába tett ennivalót az Anya,nein! felkiáltással utasította vissza. Mivel apjukkal furta az oldalunkat, hogy a gyerek már a saját világán belül mindent ért, mi meg ebből az ég világon semmit nem látunk, teszteltük néhány németül feltett kérdéssel. Ja/Nein szinten kapásból válaszol, NÉMETÜL! Döbbenet.

Folyt. köv.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.