Még mindig a költözés utáni időszaknál tartok. Otthon ugyanis autóval intéztük a hétvégi bevásárlást, jobb híján a legközelebbi Tesco-ban, ha kicsit igényesebb dolgokra vágytunk, akkor a távolabbi Cora-t választottuk, a hétköznapi tej-kenyér körre maradt a helyi kisbolt. Miután itteni lakásunk ablaka egy Eurospar (méretben a Spar és az Interspar között) hátára néz, világos volt, hogy az autós bevásárlásnak ezentúl semmi értelme. Így hát cipekedtünk a nagy ikeás szatyrokban, egészen addig, amíg a hátam jelezte, hogy köszöni, akkor neki most ebből elég.

Mivel a bevásárlást az itteniek 80%-a bevásárlókocsival intézi mi is beruháztunk és azóta elválaszthatatlanok vagyunk.  Mikor anyukámnak büszkén újságoltam a nagy beszerzést, szegény először csak furán nézett, majd nevetve azt mondta, hogy ha idős néniket ilyen kocsikkal lát otthon, mindig az jut eszébe, hogy ez már a vég. Pedig itt széles skálája furikázik az utakon A KOCSI-nak, a felső kategóriásak, úgy 100-150 euróért (!) biciklihez is rögzíthetőek és a zsákot levéve a váz teherhordásra is használható. Természetesen itt a design is fontos szerepet játszik. A három kerekűek a lépcsőzést és a padkákon való fel-le döcögést könnyítik meg. De szerényebb, mindennapi használatra már 20 euróért is beszerezhetünk egyet.

Nyáron otthon örömmel láttam, hogy már az IKEÁ-ban is kapható.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.