Szégyen, gyalázat, de az itt töltött több, mint egy év alatt nem igazán sikerült eljutnunk étterembe (sem kávézóba, amit még jobban sajnálok, de ezt majd egy másik posztban). Ez részben annak volt köszönhető, hogy két felnőtt és egy öntudatos kétéves éttermi eggyüttesét nem igazán lehet társasági eseményként felfogni. "Az egyik felnőtt eszik, a másik rohangál a gyerekkel" leosztásnál kényelmesebb volt otthon megoldani a családi étkezéseket, még azzal együtt is, hogy otthon persze nekem kell főzni. Azért a kollégáknak, látogatóba érkező barátoknak köszönhetően akadt egy-két említésre méltó éttermi kaland is.

Az egyik ilyen "bezabálós" fajta élményünk a Pürstner-hez kötődik. Tradicionális osztrák étterem a belvárosban, a Stadtparkhoz közel, hordós-boros, vadászos (állatvédők az újabb részre foglaljanak asztalt) belső design-nal.

Az ételek nem kifejezetten a vegetariánusokra és a mediterrán, könnyed konyha kedvelőire lettek kalibrálva, de ha autentikus osztrák ételekre, étteremre vágyunk, mindenképpen jó választás. Az erőlevest grízgombóccal készítik, és étlapon szerepel nagy kedvencem, a fokhagymakrém leves is (ebből Manócska is pakolt rendesen).

A klasszikusok közül a Tafelspitzet (főtt marhahús zöldségekkel) almás tormával és snidlingszósszal kínálják, a Wienerschnitzel pedig az a tányérról lelógós, borjúból készített fajta. A ház specialítása a sült sertésborda fatálon és a marhasteak sonkával és camembert-rel csak nagyétkű kalóriavadászoknak javallott. Hal- és vadételek szintén szerepelnek az étlapon. Desszertek közül az almásrétes és a Mohr im Hemd (mákos felfújt) érdemel kiemelt figyelmet.

Fotók: Pürstner

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.