Manó német nyelvi fejlődéséről az utóbbi időben nem tudósítottam, egyszerűen azért, mert nem igazán láttunk komoly előrelépést. Mikor már épp kezdhettünk volna aggódni, hogy nem akar németül megszólalni, mi több, nem szívesen hallgat német nyelvű zenét, mesét, Manó egyszerre csak elkezdett németül kommunikálni. Robbanásszerűen. Még a bölcsisnénik is jelezték, hogy érzékelhető a változás.

A beszélni lehet, hogy kicsit túlzás, különösen a magyar kommunikációs szintjéhez képest, de érthetően használ német szavakat, mondatkezdeményeket. Külön meglepő, hogy úgy tűnik, egyértelműen el tudja különíteni a két nyelvet, rendszeresen szóba kerül, hogy egy-egy szót hogyan mondunk németül: "Anya, a nyuszit úgy mondják németül, hogy Hase." Német környezetben pedig ő is bekapcsolódik a "társalgásba" egy-egy szóval, köszönéssel. A bölcsis csoporttársa anyukájával például gördülékenyen megbeszélték, hogy nem a kutyussal és nem is az oroszlánnal szeretne játszani, hanem a babával.

Otthon rendszeresen kezdeményez beszélgetéseket, főleg a "Schau mal Mammi!" (Nézd, anya!) nyitással. Előszeretettel használja a "Ja, genau!" (Igen, pontosan.) és "Was ist passiert?" (Mi történt?) kifejezéseket is. A mindennapi cselekményekhez kapcsolódó igék csak úgy röpködnek, egyelőre persze még ragozás nélkül. Állatnevekben pedig jobb, ha felkötöm a gatyát, mert az általam ismert kört elég hamar kimerítettük, rovar-, madárnevekben és egzotikus állatokban pedig még nem vagyok toppon, nem is beszélve az állatkölykök neveiről és a névelőkről, amiket kénytelen leszek újra tanulni. Manó persze egy univerzális "die" névelővel egyelőre mindent nagyvonalúan elintéz.

Ami pedig szintén arra utal, hogy valami kapcsoló átállítódott az agyábán az az, hogy a magyarhoz hasonlóan most már németül is első hallás után próbál visszamondani szavakat (így lesz a Marmelade-ből Mamilade), ami eddig nem fordult elő. Ha angolt hall, akkor például nem teszi ugyanezt, bár a "Happy Birthsday!" nagyon jól megy (ki tudja miért, a bölcsiben ezt szokták énekelni a szülinaposoknak).

Szóval családi megnyugvás, büszkeség, ilyesmi....

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.