Ismét volt szülői értekezlet. S bár ezúttal apát voltam kénytelen beszervezni magam helyett, ezúttal sem múlt el az este tapasztalatok nélkül.

Először is Manóval minden rendben, eszik, iszik, alszik, játszik és előszeretettel barkácsol, rajzol, kreatívkodik, egyszóval rendeltetésszerűen működik. A reggeli sírós, kapaszkodós elválás is a múlté, a reggeli szertartás az öltözés, bementel, anyát puszival elhalmozással véget is ér. 

A fő téma persze ami minket leginkább érintett, az az őszi óvoóába menetel volt. Hiába, Manó már a "nagyok" közé tartozik a csoportban, akiket a bevállalós bölcsisnénik még kirándulni is elvisznek majd a Donauinselre (Duna-sziget) strandolni. (azt hiszen nem az lesz a legnyugodtabb nap az életemben...)  Mivel ez az időszak otthon is az óvodaválasztás körül forog, és mert pontosan tudom, hogy otthon ez mennyire nem egyszerű téma (több ismerősünk is érdeklődött, hogy állunk az oviválasztással), álljon itt, hogy mi mennyi időt töltöttünk a gondolkodással, hogy hová is menjen Manó oviba. Kb. egy hetet, mindennel együtt, de ez is csak szellemi munka volt. Ugyanis egy kis időre elgondolkodtunk, hogy a két villamosmegállóra lévő bölcsiből, ami óvoda is egyben (így választottuk) közelebb hozzuk-e Manót olyan 2-percnyi sétányira. Az időhatékonyság mindenképpen a váltás mellett szólt, ami ellene, hogy öszességében nagyon elégedett vagyok a bölcsi-ovival. Két percnyi járásra viszont három ovi is van a közelünkben, egy állami és  két katolikus. Nem speciális helyen lakunk, csak egy szimpla lakóövezetben... Mégis a távolabbi ovi nyert, az alábbiak miatt:

 - Manó ismeri az ottani embereket, beleértve az óvónőket is, mert az udvaron együtt szoktak lenni + az óvónők is tudják a nevét;

- A volt és mostani bölcsistársak miatt a gyerekek között is sok ismerős lesz;

- A bölcsisnénik a gyerekek habitusa alapján ajánlanak nekik csoportot és az a benyomásom, hogy tényleg ismerik a gyereket;

- Jó a kaja, értsd. sok zöldség, bio-alapanyagok;

- Rengeteg dalt és mondókát tanulnak, rendszeresen van zene a csoportban;

- A gyerekeknek sokféle aktivitásra van lehetősége (Manó már a bölcsiből is hetente új rajzot, lepkét, méhecskét, stb. hoz haza, amiket ők csinálnak), viszik őket kirándulni, télen korcsolyázni, bábszínházba, stb. Még angol is van, bár ezügyben apát még puhítani kell...Ugyanakkor viszont nem túlozzák el a dolgok jelentőségét sem és hagyják a gyerekeket játszani;

- A gyerekeket a mindennapi teendőkbe is bevonják, értsd. sütit sütnek (a szülőire is pl.), segítenek teríteni, elpakolni;

-A szülők is teljesen normálisak, ergo az oda járó gyerekek is.

Összességében tehát jó helyen tudom ott Manót, akkor pedig hova ugráljunk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.